Folyamatok

Az Eszközök → Folyamatok élő listát nyit mindarról, ami a gépen fut — azonosító, név, a fiók, amelynek nevében fut, a processzorból kapott részesedése és a lefoglalt memória. Nagyjából kétmásodpercenként frissül.

A fájlkezelő furcsa hely egy feladatkezelőnek — egészen addig, amíg nem az az egyetlen dolog kell, amit sem az Activity Monitor, sem a Feladatkezelő nem tesz könnyűvé: egy futó programtól eljutni ahhoz a fájlhoz, amelyből elindították. Itt ezt teszi az A.

Mit tehetsz

Művelet	Billentyűzet	Kontroller
Kurzor mozgatása	↑ / ↓ (Page Up/Down, Home/End)	Iránygomb / bal kar (LT + ↑/↓ lapoz)
A programfájl mappájának megnyitása	Enter	A
A kiválasztott folyamat leállítása	X / Del	X
Saját folyamatok ↔ minden felhasználó	(lábléc gombja)	Y
Rendezési oszlop váltása	Tab / Shift+Tab	LB / RB
Frissítés most	F5	L3
Bezárás	Esc	B / Start

A programfájl mappájának megnyitása bezárja a listát, a folyamat programját tartalmazó mappára navigál, és ki is jelöli — készen arra, hogy megnézd, másold vagy tömörítsd, mint bármely más fájlt.

Egy folyamat leállítása előbb rákérdez, megnevezve a folyamatot és azonosítóját, és rövid ideig zárolja a megerősítő gombot, hogy egy elkalandozó gombnyomás ne rajta kössön ki. A folyamat felszólítást kap a bezárásra, és lehetőséget arra, hogy elpakoljon maga után.

Rendezés

Kattints egy oszlopfejlécre, vagy nyomd meg az LB / RB gombot, hogy CPU, Memória, Név vagy PID szerint rendezz. A CPU és a Memória csökkenő, a Név és a PID növekvő sorrendben rendez, az aktív oszlop pedig nyíllal jelzi, melyik.

A kiemelés a folyamatot követi, nem a sort, amelyben éppen áll. Ez fontosabb, mint amilyennek hangzik: CPU szerint rendezve a sorok minden frissítéskor helyet cserélnek, és egy pozícióhoz kötött kurzor észrevétlenül átcsúszna egy másik folyamatra a kiválasztás és a megerősítés között.

A te folyamataid és mindenki másé

A lista a saját folyamataiddal kezdődik, ami majdnem pontosan az a halmaz, amelyet ténylegesen le is tudsz állítani. Az Y minden felhasználóét megmutatja.

A DeckCrate soha nem kér rendszergazdai vagy root jogosultságot. Egy másik felhasználóhoz tartozó, vagy a rendszer által védett folyamatot tehát meg lehet nézni, de leállítani nem — a kísérlet egyszerűen jelenti, hogy a rendszer megtagadta, ahelyett hogy jelszót kérne.

Mit árul el az egyes platformok

A három rendszer jelentősen eltér abban, mennyit árul el egy folyamatról, amely nem a tiéd. Ahol egy adatot visszatartottak, ott az oszlop gondolatjelet (—) mutat nulla helyett, hogy a „nem használ memóriát” és a „nem volt hajlandó megmondani” soha ne nézzen ki ugyanúgy.

	Linux	macOS	Windows
Név, PID, CPU, memória	Minden folyamat	Minden folyamat	A tieid; a SYSTEM és a védett folyamatok csak nevet mutatnak
Tulajdonos fiók	Minden folyamat	Minden folyamat	Csak a sajátod
A programfájl útvonala	A tieid	A tieid	A tieid
Teljes parancssor	Igen, argumentumokkal	Csak az útvonal	Csak az útvonal

A lista alatti részletsor Linuxon a teljes parancssort mutatja — az egyetlen megbízható mód arra, hogy megkülönböztess fél tucat node nevű folyamatot — másutt pedig a programfájl útvonalát.

A CPU-oszlop olvasása

A százalék egyetlen mag részesedése, ahogy a top, a htop és az Activity Monitor is számol: egy négy magot telítő folyamat 400%-ot mutat. A Windows saját Feladatkezelője ezzel szemben elosztja a magok számával, így az itteni számok nagyobbnak fognak tűnni az ottaniaknál.

Az oszlop a lista megnyitása után nagyjából egy másodpercig üres. A CPU-százalék két mérés közötti változás, és amíg a második meg nem érkezik, nincs mit tisztességesen beírni oda.